Sárközi Református „Ékszerdobozok” Örökségtúra
HELYSZÍN
Tolna megye, Sárköz
TÚRA HOSSZA
34 km
BEJÁRHATÓ
3-4 óra
NEHÉZSÉG
Könnyű
A Tolna megyei Sárköz szívében
Ez a túraútvonal a Tolna megyei Sárköz szívébe kalauzol, ahol a református templomok nemcsak hitéleti központok, hanem a világhírű sárközi népművészet és a közösségi öntudat bástyái is. A túra során érintjük azokat a településeket, ahol a templomok belső terei és a helyi közösségek ma is hűen őrzik örökségüket.
A túra a 5 sárközi falu legfontosabb szakrális és néprajzi állomásait fűzi fel egy könnyen bejárható, látványos útvonallá.
Ez a Szekszárdtól délre, a Duna mentén haladó kulturális és örökségtúra Tolna vármegye és a történelmi Sárköz szívébe kalauzol. Ezen a különleges vidéken a református templomok sokkal többet jelentenek puszta hitéleti központoknál: a sárközi népművészet és a közösségi öntudat megingathatatlan bástyái, ahol a helyi közösségek és a templomok belső terei ma is hűen őrzik ezt a gazdag örökséget. Az útvonal 5 sárközi falu legfontosabb szakrális és néprajzi állomásait fűzi fel egy könnyen bejárható, látványos, mintegy 34 kilométeres útvonallá, amely a kis távolságok miatt ideális kerékpáros körtúrának (Szekszárdról indulva és oda visszatérve), de autóval is kényelmesen teljesíthető.
A túra északi kapuja Őcsény, ahol a református templom monumentális belső tere és a közeli Tájház kiváló felvezetést nyújt a sárközi életmód megismeréséhez. A sárközi kaput elhagyva Decsre, a Sárköz kulturális központjába, mintegy fővárosába érkezünk. Az itt található Református Egyházközség temploma a környék egyik legszebb épülete. Az aktív közösségi élettel büszkélkedő településen a templom mellett található Helytörténeti Múzeumban a híres sárközi szőtteseket és a díszes népviseletet is megcsodálhatjuk.
Utunkat folytatva a legkisebb sárközi faluba, Sárpilisre látogatunk. A helység legnagyobb büszkesége az 1797-ben épült, késő barokk sárpilisi református templom, amely lenyűgöző belső díszítésével és arányaival igazi barokk ékszerdobozként várja a látogatókat. A negyedik állomás Alsónyék, a türelem templomának otthona. A II. József-féle türelmi rendelet után épült református templom egyszerűségében is rendkívül méltóságteljes; a közelében fekvő falumúzeum pedig a helyi fazekasság és népművészet emlékeit őrzi.
A túra déli végpontjánál, Bátán zárul az utazás. A bátai református templomot otthonául tudó osztozó közösség különlegessége a kettős identitás: ez a település a református sárközi és a katolikus dunai hagyományok egyedülálló találkozóhelye.
Javasolt megközelítés: A települések egymástól pár kilométerre fekszenek, így az útvonal ideális egy kényelmes kerékpáros körtúrához is (Szekszárdról indulva és oda visszatérve), de autóval is könnyen bejárható egyetlen délután alatt.
Az útvonal állomásai
Őcsény, Hősök tere 1.
A ma is álló késő barokk templom, amely a hagyomány szerint a közösség harmadik ilyen épülete, 1782-83 között épült egy korábbi, gerendavázas, különálló tornyú fatemplom helyén.
Az építkezést hosszas kérvényezés után II. József türelmi rendelete tette lehetővé, de kezdetben csak torony nélkül. A mai oldalbejárat fölött (ami egykor a főbejárat volt) egy kronosztikonos tábla emlékezik meg a munkálatokról, melyet a monda szerint a helyi bíró hozott Bécsből.
A templom eredetileg a dél-dunántúli festett, kazettás mennyezetű építmények jellegzetességeit viselte: festett falakkal és deszkamennyezettel rendelkezett. A torony felépítésére csak 1793-ban kaptak engedélyt.
Ahogy a gyülekezet anyagi ereje nőtt, úgy bővült a felszereltség harangokkal, toronyórával és orgonával. A templomot az évszázadok során többször felújították. Ezek egyike során, az 1860-as években végzett teljes tető- és mennyezetcserével az eredeti kazettás famennyezet sajnos megsemmisült. A régi kazetták néhány darabját a karzatfeljáró oldala őrizte meg, ami egyedülálló a Sárközben. Az 1889-es viharkárok után a templom 1897-ben rézkupolát és eklektikus jegyeket kapott. 1904-ben épült a jelenlegi, 1040 sípos pécsi Angster-orgona.
Decs, Béke u. 2.
A decsi református gyülekezet története az 1540-es évekig nyúlik vissza, de a templomot csak 1611-ben vették hivatalosan birtokba. A gótikus stílusú, eredetileg torony nélküli épület jóval régebbi: 1402-ben épült IX. Bonifác pápa engedélyével, kezdetben oratóriumként.
A 17. század végére tető hiányában a bolthajtás már beomlással fenyegetett, ezért az épület 1720-ban új tetőt kapott. 1773 októberében egy pusztító tűzvész a templomot és a mellette álló fatornyot is megsemmisítette. Az újjáépítés gyors volt, a templomot már 1774-ben felszentelték, a jelenlegi kőtorony pedig 1787-re készült el.
A gyülekezet ezután szépen gyarapodott: 1791-ben egy 10 mázsás harangot kaptak, 1792-ben elkészült a toronyóra, majd megépült a szószék (1800) és az úrasztala (1803). Későbbi, 1890-es és 1940-es felújítások és feltárások során az északi falnál három egykori befalazott helyiség és egy ősi szentségtartó fülke nyomaira is rábukkantak. Később, 1891-ben iskolaházat és parókiát is építettek.
Sárpilis, Kossuth Lajos u. 8.
A Sárköz a magyar területek közül az elsők között tért át a protestáns hitre az 1540-es években, és bár Sárpilis kicsiny gyülekezet volt, legkésőbb a 17. században itt is végbement a reformáció. Az első református templom építési ideje nem ismert, de lehetséges, hogy a kezdetekben a korábbi katolikus templomot használták.
A ma is álló református templom ünnepélyes felavatása 1797. december 3-án történt meg. Felépítését a község lakóinak háromévi kemény „társadalmi” munkája és bátaszéki német mesterek tevékenysége előzte meg. Az épület stílusát és szerkezetét tekintve homlokzat előtti toronnyal, félköríves szentéllyel és síkmennyezetes hajóval épült fel.
A belső tér kialakítása a református centrális elrendezést követte: oltár nélkül, az oldalfal középtengelyében elhelyezett szószékkel. A templomhoz 1797-ben nagyharang, 1812-ben pedig egy kisebb harang készült (a történelem során ezek cserélődtek, ma a templomnak három harangja van). Az orgona a 18. század végétől kezdve jelent meg újra a liturgiában.
Alsónyék, Árpád u. 5
A település egykori főutcája mentén álló, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, melynek nyugati homlokzata előtt torony emelkedik. 1792-ben, késő barokk stílusban épült. Az épület déli oldalánál fallal kerített kert helyezkedik el. Déli kapuja felett elhelyezett latin nyelvű kőtábla a templom építését örökíti meg. A templombelső síkfödémes, mindkét végén fakarzat áll, berendezése a 19. században készült. A templom építésének történetét Pál András az akkori prédikátor 1790-1794 között gondosan feljegyezte, a református egyház viaszpecsétjével hitelesítette.
Báta, Fő u.
A Bátai Református Templom eredetileg 1828-ban épült, de egy 1849-es tűzvész pusztítását követően az 1850-es években nyerte el mai formáját. Az utcavonaltól kissé beljebb álló, egyhajós, félköríves záródású épület homlokzata előtt lizénákkal tagolt, órahelyes torony magasodik, melyhez reprezentatív kétkarú lépcsősor vezet. A sík, kazettás fafödémmel fedett belső tér különlegessége a mennyezet közepén elhelyezett festett, csillag alakú farátét. A letisztult belső berendezés jelentős része a 19. század végéről származik: az északi falnál álló fa szószéket és a Mózes-széket Neidenbach Péter asztalosmester készítette 1883-ban, míg a nyugati karzaton található orgona Angster József pécsi műhelyének 1887-es alkotása. A torony két harangja a 19. század második felének, illetve a 20. század elejének mestermunkája.