
A Dunamelléki Református Egyházkerület rövid története
A dunamelléki püspökség (szuperintendencia) a reformáció századában, Szegedi Kis István baranyai püspök egyházszervező munkája nyomán 1563-tól alakult ki.
Története egybefonódott a Mohács utáni közép-magyarországi török hódoltság történetével. Az évszázadok folyamán többféleképpen is nevezték: eleinte alsódunamellékinek, mivel a Duna déli folyása mentén fekvő gyülekezeteket foglalta magába (megkülönböztetendő a felsődunamellékitől, amely utóbb a dunántúli egyházkerületbe olvadt be). A rendszeressé váló zsinatokon került sor kánonok (szabálygyűjtemények) megalkotására. E korai időszak legjelentősebb fennmaradt dokumentuma a Hercegszöllősi Kánonok, az 1576-ban Veresmarti Illés püspök által összehívott hercegszöllősi zsinat kánonjainak Pápán kinyomtatott példánya.
A 16. század végén, az újból fellángoló török harcokban az élet és a tárgyi kultúra minden területén jelentős volt a pusztulás. Maga az egyházkerület is két részre szakadt és több, mint egy évszázadig külön működött tovább. A déli (baranyai) egyházkerületből jóformán csak a püspökök nevét ismerjük. Az északi rész (ezt felsőbaranyai szuperintendenciának nevezték, bár nem volt baranyai része) iratanyagából maradt fenn az egyházkerület első jegyzőkönyve (protokolluma) 1626-tól kezdődően.
Az egyházkerületnek előbb öt egyházmegyéje volt: tolnai, vértesaljai/erdőalji, pesti/váci/erdőháti, kecskeméti, solti, melyhez 1629-ben a külsősomogyi traktus csatlakozott. A 17. század közepén 161 eklézsiája volt a kerületnek – ez a szám a török kiűzése után jelentősen csökkent. A rekatolizáció évszázadában a baranyai szuperintendencia ismét csatlakozott északi testvéréhez, és a felsőbaranyai és alsóbaranyai traktussal kiegészülve egészen a 20. század elejéig nyolc egyházmegye alkotta a dunamelléki egyházkerületet.
A Türelmi rendelet (1781) után 228 gyülekezet működött Dunamelléken, az első világháború idején 287. Területét érintő nagy változást jelentett 1920-ban az alsóbaranya-bácsi-szlavóniai egyházmegye túlnyomó részének Jugoszláviához csatolása, majd 1941-es visszatérése, és 1945-ben a korábbi határok újólagos megállapítása.
Budapest világvárossá fejlődésének és benne a református lakosság megnövekedésének köszönhetően a pesti egyházmegyéből kiválva alakult meg 1932-ben a budapesti egyházmegye. 1938-ban a fővárost körülölelő egyházközségekből jött létre a pestkörnyéki egyházmegye.
Miután az 1952. évi konvent újrarendezte a határokat, a Dunamelléki Református Egyházkerületet napjainkig alkotó egyházmegyék: Budapest-Észak, Budapest-Dél, Délpesti, Északpesti, Vértesaljai, Tolnai, Baranyai, valamint Bácskiskunsági Egyházmegyék. A Solti részben a Délpesti, részben a Bácskiskunsági Egyházmegyékbe olvadt, a Külsősomogyi traktus pedig háromszáz év után visszatért a Dunántúli Református Egyházkerületbe. Jelenleg 304 egyházközség (gyülekezet) működik a Dunamelléki Református Egyházkerület területén.