
Petőfi és a Duna menti gyülekezetek
HELYSZÍN
Solti-síkság
TÚRA HOSSZA
~ 55 km
BEJÁRHATÓ
4-5 óra
NEHÉZSÉG
Közepes (hosszabb)
Petőfi Sándorhoz kapcsolódó parókiák és templomok
Utunkat a Felső-Kiskunság központjában, Kunszentmiklóson kezdjük. A hatalmas református templom és a hozzá tartozó parókia a település legszebb műemlékei közé tartozik. Innen dél felé tekerünk Szalkszentmártonba, ahol a templom mellett a parókia a legfőbb látványosság – itt éltek egykor Petőfi szülei, és a költő maga is alkotott az épület falai között. Továbbgurulunk a Duna irányába Apostagra, egy különleges építészeti megoldású, kör alaprajzú (rotunda jellegű) református templomhoz. A túrát innen kelet felé kanyarodva, a Kiskunsági Nemzeti Park szikes pusztái mentén haladva Szabadszálláson fejezzük be, ahol a lenyűgöző méretű templom és az egykori óparókia épülete zárja a kerékpáros zarándoklatot.
Az útvonal állomásai
Kunszentmiklós, Kálvin tér
A település központjában álló, szegmentíves záródású barokk templom délnyugati homlokzata előtt emelkedő torony már az 1740-es években állt, valószínűleg tűztoronyként. A kontyolt nyeregtetős templomhajó 1789 és 1791 között épült hozzá Rabl Károly tervei alapján, míg a tűzkiáltó erkélyes torony 1819–1820-ban nyerte el mai magasságát – feltehetően a bejáratokat védő, timpanonos klasszicista portikuszok is ekkor készültek.
A gazdag rézfedésű toronysisakkal koronázott épület fehérre meszelt, ötszakaszos csehsüveg boltozattal fedett belső terét pilléreken nyugvó karzatok ölelik körbe. A karzatot, a szószéket és a hangvetőt zöldre festett copf füzérdísz ékesíti, a kelheimi lapokkal burkolt hajóban pedig egy 1908-as Angster-orgona szólal meg. A templom őrzi az első itt szolgáló püspök és iskolaigazgató, Szőnyi Virágh Mihály síremlékét is.
Szalkszentmárton, Fő út 16.
A település főútjával párhuzamos, észak–déli tájolású, egyhajós templom északi homlokzata előtt hagymasisakos torony áll. A nyugati oldalon egy előcsarnok, délen pedig egy karzatfeljáró egészíti ki a kosáríves vakárkádsorral díszített épületet. Jelenlegi formáját 1775-ben nyerte el, felváltva a korábbi sárfalú-tölgyfagerendás szerkezetet, tornyát pedig a Türelmi Rendelet után kapcsolták a hajóhoz.
A négyszakaszos csehsüveg boltozattal fedett belső tér falazott karzatai pilléreken nyugszanak. A templom berendezésének magját az 1776-ból származó szószék, a Mózes-pad és az ón keresztelőmedencét rejtő úrasztala adja. A legkülönlegesebb eleme az a zárt "beteg asszony padja", amelyet 1827-ben Szilády Péter prédikátor készíttetett, hogy felesége a gyülekezet közt maradhasson.
Apostag, Bajcsy Zsilinszky u. 1.
Az Apostagi Református Egyházközség 1629-ben alakult anyaegyházközséggé, és ettől az évtől kezdve folyamatosan rendelkezik önálló lelkipásztorral, valamint vezetnek anyakönyvi feljegyzéseket. A hagyomány szerint a mai templom helyén korábban egy 12 szegletű rotunda állt, melynek 12 apostolszobrát a reformáció térhódításakor eltávolították.
A jelenleg is álló, kelet-nyugati hossztengelyű, 415 ülőhelyes templomot 1806-ban építették provinciális barokk stílusban. Tornyát – amelyben három 1853-ban, a németországi Bochumban öntött acélharang lakik – 1853-ban emelték, majd 1873-ban alakították át mai formájára. A belső tér egyik legszebb dísze, a szószéki korona, az izsáki gyülekezet ajándékaként került a templomba. Az egyházközség régi, 1874-ben épült parókiája ma gyülekezeti teremként és hivatalként működik, az új lelkészlakás pedig 1984-ben készült el holland támogatással.
Szabadszállás, Kálvin tér 12.
A település középpontjában, parkos környezetben áll egy keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik hozzá.
A torony földszintjén félköríves záródású, szemöldökdíszes, kétszárnyú kapu nyílik, felette ovális tábla utal az építés idejére. A sarkokon támpillérek állnak, a földszinti részt háromszögű párkány zárja le. Az emeleti szinten ovális ablak jelenik meg, felette félköríves párkány, a torony legfelső szintjén pedig félköríves harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza. A toronytestet a hajóhoz többszörösen tagolt ívű féloromzatok kötik.
A templomhajó hosszoldalain öt törtvonalú, füleskeretes, ívelt ablak áll, a déli oldalbejárat szegmensíves, füleskeretezésű, középen zárókő‑imitációval.
A belső tér ötszakaszos, szegmensíves dongaboltozattal fedett, és mind a négy oldalon karzat fut körbe, a rövidebb oldalakon négy pillérre támaszkodva. A karzat alja csehsüveg boltozatos, a hosszanti oldalak alatt szegmensíves fülkesor húzódik. A karzat mellvédjét copf stílusú virágdísz ékesíti. A templom klasszicista orgonáját a Mooser‑gyár készítette 1857-ben, a padlózatot kelheimi lapok borítják.
A gyülekezet első temploma a 17. század elején épült az 1620-as években, akkor még a mai épület ellentétes végén álló toronnyal. 1756-ban új hajót emeltek, amelyhez 1770-ben új torony készült, majd 1772-ben a két épületrészt összeépítették.
A templom többszöri átépítése jól mutatja a közösség folyamatos gyarapodását és azt az igényt, hogy a település központjában egyre reprezentatívabb református templom álljon. A négyoldali karzatos elrendezés ritkaságnak számít az alföldi református templomok között, és különleges térhatást ad a belsőnek. A parkos környezetben álló épület ma is meghatározó eleme Szabadszállás városképének, és a helyi református közösség egyik legfontosabb történeti emléke.