Festett mennyezetek és díszítések
HELYSZÍN
Váraljától Decsig
TÚRA HOSSZA
136 km
BEJÁRHATÓ
egy nap
Református templomok és évszázados mestermunkák nyomában Tolnában
A Váralját, Sárpilist, Nagyszékelyt és Decset összekötő autós túra Tolna vármegye református templomainak változatos építészeti és díszítőművészeti örökségébe nyújt betekintést. A barokk tornyok és középkori falak mögött festett famennyezetek, faragott szószékek, régi karzatok és történeti orgonák őrzik az egykori mesterek munkáját. Váralján az 1807-ből származó mennyezet egyedi színvilága, Sárpilisen az egységes barokk megjelenés, Nagyszékelyen a két összekapcsolódó templom ritka együttese, Decsen pedig a gótikus részletek és a festett deszkafödém kínál különleges látnivalót. Az út során a díszítések mellett az egymást követő építések és megújulások nyomai is kirajzolódnak, közelebb hozva a települések és gyülekezeteik több évszázados történetét.
Az útvonal állomásai
Váralja, Kossuth Lajos utca 141.
Váralja központjának meghatározó műemléke az 1802 és 1807 között épült, kelet–nyugati tájolású, egyhajós barokk templom. Az enyhén előrelépő torony aljában nyílik az aedikulás főbejárat, míg a déli előtér barokk kapuszárnyait egy 1802-es évszámmal ellátott kőkeret szegélyezi. A torony messziről felismerhető, összetett vonalú sisakját 1907-ben alakították ki.
A belső tér kivételes helyi értékeket rejt: az egyedi színvilágú, 1807-ből származó festett síkmennyezetet és a templom építésének korát idéző nyolcszögletű szószéket. A hajót mindkét végén festett fa karzatok zárják faragott barokk zsoltármutatókkal, a hangszerként szolgáló orgona pedig 1844-re datálható. Az épület különlegessége a barokk tömegformálás és a 19. századi átalakítások harmonikus, a faluképet máig meghatározó egysége.
Sárpilis, Kossuth u. 8.
A település délkeleti részén szabadon álló, kelet–nyugati tájolású, egyhajós barokk templom egy korábbi, egyszerűbb építmény helyén épült 1797-ben. A keleti homlokzat síkjából kilépő, lekerekített sarkú torony csehsüveg boltozatos aljából nyílik a főbejárat, amely felett az építés évszámát hirdető kőtábla látható. A színes vakolatsávokkal tagolt tornyot 1948-ban megújított, karcsú hagymasisak koronázza, míg a déli oldalhomlokzatot egy oromfalas, nyeregtetős bejárati előtér egészíti ki.
A síkmennyezetes hajót mindkét végén fejezetes fémoszlopokon nyugvó fakarzat zárja. A templom belső terét a 18. század végéről származó berendezés és az 1899-ben Szalay Gyula által épített orgona határozza meg. Az épület egységes barokk tömegformálása és homlokzati díszítése a korszak vidéki templomépítészetének jellegzetes és szép példája.
Nagyszékely, Rákóczi út
A nagyszékelyi településközpont dombján emelkedő, két egymáshoz kapcsolódó épületből álló református templomegyüttes ritka építészeti megoldás, amely a helyi német ajkú közösség folytonosságát hirdeti. A régebbi, középkori eredetű, keletelt egyhajós templomot az új építésekor, 1789-ben alakították át, ekkor kapta lépcsőzetes támpillérekkel megerősített, gótizáló tornyát. Délkeleti sarkához illeszkedik a Limburgh–Styrum család támogatásával 1789 és 1801 között emelt késő barokk templom, melynek főbejárata felett 1801-es évszámú kőtábla látható. A csehsüveg boltozatos újabb hajó 18. század végi berendezését Németh József és Török János készítette, orgonája pedig 1926-ban épült az Angster-gyárban. A településképet meghatározó együttes előtt egy világháborús emlékmű is helyet kapott.
Decs, Öreg utca
Az utcavonalon zártsorú beépítésben álló, egyhajós templom nyugati homlokzata előtt emelkedik a torony, amelyhez – akárcsak a hajóhoz – földszintes, L alaprajzú lakóházak csatlakoznak. A hajónál keskenyebb, poligonális záródású középkori szentélyt és a hajót lépcsőzetes támpillérek erősítik, déli oldalukon gótikus ablakokkal. A torony tengelyében nyíló kőkeretes bejárat felett egy 1788-as építési évszámot megörökítő tábla, míg a déli kapu felett egy 1516-os, a Dózsa-felkelésre és II. Ulászló halálára utaló latin felirat található.
A hajót és a szentélyt festett deszkafödém fedi, a nyugati oldalon famellvédes orgonakarzattal. A szentély északi falán egy befalazott középkori ajtókeret és egy szamárhátíves szentségfülke őrzi a múltat. Az 1402-ben már említett, a 16. század elején valószínűleg bővített gótikus épület a 18. századra romossá vált. Ezt követően 1720-ban befedték, 1745-től átépítették, a tornyot pedig egy 1773-as tűzvész után, 1788-ban emelték. Mai toronysisakja 1907-ben készült, belső berendezése a 18–19. század fordulójáról származik.